Wachau

2011 májusában 4 napos biciklitúrát tettünk Niederösterreich legszebb részén a Wachauban. A régió nagyon közel található Magyarországhoz, Krems an der Donau-hoz közel foglaltunk szállást, röpke 350 km-re Budapesttől.

A fotoalbum több képpel:  http://wachau.vrobert.fotoalbum.hu/

Kiutazásunk első napján a szlovák határhoz közeli Shloss Hof "ünnepi" kastélyt látogattuk meg, majd a Bécs melletti Klosterneuberg-ben tartottunk rövid pihenőt. 

Schloss Hof 

Schloss Hof

A Habsburg Birodalom egyik legnagyobb és legdíszesebb kastélya. A 18. században számos nagyszabású fejedelmi fogadás és ünnepség pompás helyszíne volt. Fényűző termei, Savoyai Jenő herceg és Mária Terézia császárnő privát lakosztályai, a nagy gonddal kialakított park, a hét teraszra épült, különleges barokk kert és az idilli gazdasági udvar egy lenyűgöző korszak emlékeit őrzi. 


A látogatók a megelevenedő történelem csodálatos élményével gazdagodhatnak itt.

Belépő ára személyenként 11 €.

Nyitva tartás áprilistól októberig, naponta 10–18 h

www.schlosshof.at

Kellemes tavaszi napunk volt, a kastély a kerttel együtt egy fél napos kényelmes programot jelentett. Nagyon tetszettek a pávák a kertben és a dromedárok. Összességében megéri megnézni, nagyon közel van M.o-hoz, de láttam már szebb kastélyt is persze. 

Klosterneuberg

A Duna partján álló Klosterneuburg-i kolostor Ausztria egyik legjelentősebb kulturális és szellemi központja. Itt található az ország legrégebbi pincészete is. A kolostort a nyolc hatalmas szoboroszloppal díszített, pompás barokk „Sala terrena” elnevezésű teremből induló tematikus vezetések keretében lehet bejárni.

A tematikus vezetések - szakrális útvonal (Der Sakrale Weg), birodalmi út (Der Imperiale Weg), a borkultúra útja (Der Weinkultur Weg) és a kolostor titkos kertjeit feltáró út - különböző szempontok alapján, más-más szemszögből mutatják be az épületet.

A vezetés után a látogatók az apátság saját termésű, minőségi, díjnyertes boraiból is kóstolhatnak.

Belépő ára személyenként (vezetéssel) 9,– €

Nyitva tartás egész évben, naponta 9–18 h

Vezetések (egyenként kb. 1 óra): naponta

10 -17 h (kivéve karácsony és szilveszter)

Sajnos már nem tudtunk bemenni mert későn értünk oda, de nagyon lenyűgözött az idilli nyugalom, ami Bécs központjától 6-7 km-re fogadott bennünket.

Eső esetén a Hinterbrühl-i tavas barlangot néztük volna meg: www.seegrotte.at, ahol a háború alatt vadászgépeket szereltek össze.

Szállásunk nagyon szuper volt, egy nagyon kedves családnál. Az emeleten volt három szoba és egy konyha kialakítva. A házigazda pálinkafőzéssel foglalkozott hobbiból :), úgy fogadott minket, hogy az összes pálinkája és bora kirakva a pulton, mondván fogyasszunk amennyit szeretnénk és húzzunk egy strigulát egy cetlin, a végén rendezzük... A marillen likőr zseniális volt, szinte éreztem a sárgabarack rostokat, csupán 20%-os, de rettentően finom és itatja magát. Nem ittunk amúgy sok pálinkát a szálláson, így fizetéskor simán rámondták hogy gratis volt ...

http://www.tiscover.com/at/guide/51895at,hu,SCH1/objectId,ACC139633at,season,at1,selectedEntry,home/home.html

Wachau biciklivel

Első ott töltött napunkon egy 90-95 km-es kört tettünk biciklivel amellyel Wachau legfőbb látnivalóit egy nap alatt meg is tekintettük.

Az útvonalunk: Rohrendorf am Krems (szállásunk)  - Krems - maradtunk a Duna bal partján (folyásirányt tekintve) - Dürnstein. Ez az első etap olyan 20 km lehetett.

Dürnstein

Dürnstein-ben minden a sárgabarackról szólt, rengeteg a turista, alig bírtunk biciklivel átverekedni magunkat rajta (főleg az ázsiai túristák voltak szép számmal). Marillenknödel-t bezzeg nem találtunk, amit kissé zokon is vettem :) feltett szándékom volt telekajálni magam vele - így továbbálltunk hamar.

A lenti kép a túlpartról készült, majd pár órával később a visszaút során. 

Spitz-en át folytattuk az útunkat Melk felé, az út jellemzően a Duna parton megy, a falvaknál kisebb emelkedőn bevisz a falu központjába. Mindegyik nagyon rendezett és látszik hogy biciklisbarát az egész vidék. A szőlők között vezető úton több Heuriger is van. Mi a Krems-ibe tértünk be és Rohrendorf-iba a szállásunknál visszafelé, Melk felé inkább haladtunk, nagy táv várt még ránk.


Bicikliseket szép számmal látni, egy magyar csoport (20 fő kb) például Krems után rakta le a kocsikat, és onnan indultak neki Melk felé. Több utazási iroda is szervez egynapos túrákat Melk-i indulással egészen Krems-ig tekernek és aztán haza, de önállóan is simán meg tudjuk ezt szervezni.

Lehet kombinálni is a közlekedési eszközöket, pl. hajóval fel Melk-be a folyásiránnyal szemben, majd gyakorlatilag visszagurulni Krems-be. Így minimális erőfeszítéssel lehet megtenni ezt a kört, és a folyásirány szerinti jobboldal kis mértékben de végig lejt.

Spitzben (nem spritz :)  a bicikliút mellett elfogyasztottunk folyadékpótlásként egy sört, és már a tekerés is jobban ment utána.

Melk közelében elkapott minket sajnos az eső, ez a rész annyira nem is volt érdekes, így jól nekirugaszkodtunk, de így is ki kellett hagynunk az apátságot sajnos - kissé túlterveztem a távot, bár én már láttam pár éve az apátságot, így nem fájt annyira.


Egy étterembe húzodtunk be már a jobb oldalt, ahol egy magyar pincér volt nem meglepően. Jól beebédeltünk 3 óra körül és folytattuk utunkat immáron hazafelé.

Krems-i híd

Ezen a parton megtekinthető még Aggstein vára, de mivel azt már láttuk és bicoval feltekerni nem lehet könnyű, így most oda nem tekertünk fel. Amúgy ajánlom mindenkinek, szép a várrom, és jó a kilátás a Dunára.
Jól kiépített (egy nyomsávos) közúton, egészen a vár bejáratáig fel lehet menni autóval is, ahol egy nagy, ingyenes parkolóban hagyhatjuk autónkat. Emlékeim szerint erős kettes, néha egyes fokozat ... :)

Visszafelé a jobb oldalt jöttünk, végig lejtős úton, gyakorlatilag kis rátekeréssel már 22 km/h-val tudtunk "száguldani". Kisütött a nap is, így jó időben tudtuk befejezni a túránkat. Krems-nél jöttünk vissza a hídon, majd a Krems-en átvágva (nagyon jó bicikliút van a városon keresztül is), a Krems-i heuriger-ben a helyi öregek társaságában megittunk 2-3 Gespritzter Grüner Velteliner-t. Örömmel nyugtáztuk hogy városi puhányok vagyunk ugyan, de a 90 km-et simán teljesítettük :) és még hátravolt 5 km.



Egy-két info Wachau-ról:

Wachau tudnivalók

A Wachau egy nagyjából 30 km hosszú völgyszoros Ausztriában a Duna mentén a melki apátság és Krems an der Donau között. Ezen a festői fekvésű területen, a három oldalról meredeken felnyúló sziklák keskeny nyergében építették fel Aggstein várát a Künringerek a XII. század elején.

Azzo, a családalapító a XI. században érkezett Ausztria területére és Wachau környékén telepedett meg. 1100 körül már említik Aggstein várát, mint félelmetes rablófészket. Az elbeszélések hatalmas uraságoknak, velejükig gonosz és kegyetlen rablólovagoknak ábrázolják a vár urait, akik láncokkal zárták el a Dunát, az arra hajózókat kíméletlenül kifosztották, a hajósokat pedig a folyó fölött magasodó sziklavárukba hurcolták.

A Künringer-família a XIII. század elején érte el hatalma tetőfokát. Az osztrák hercegségért folytatott hatalmi harcban összetűzésbe keveredtek az összeférhetetlen és nyughatatlan természetéről elhíresült II. Babenberg (Harcias) Frigyessel és ez megpecsételte sorsukat. 

1231-ben Frigyes teljesen lerombolta a Künringerek központi erősségét, a család pedig pár év alatt (a Habsburgok előretörésével) elveszítette minden befolyását.

(Harcias Frigyest is elérte végzete: közvetlenül a tatárjárás után fosztogató hadjáratokat vezetett a magyar királyság területére, de rajtavesztett, a IV. Béla ellen vívott Lajta-menti csatában vesztette életét 1246-ban.)  1429-ben a szintén rémtetteiről híres Georg Schenk von Wald kapta meg hűbérbirtokul V. Adalbert osztrák hercegtől (II. Albertként német, Habsburg Albert néven magyar király 1439-39 között) és újjáépítette a romos várat. Kereken száz év múltán, 1529-ben a Bécs ellen vonuló törökök ostromolták meg és rombolták le, Bécset azonban nem sikerült elfoglalniuk. 

1606-ban Anna von Polheim-Parz tulajdona lett, aki ismét elkezdte fölépíteni a várat. Ekkoriban épülhetett a kápolna, melynek fazsindelyes tetőzete viszonylag épen máig fennmaradt.

A harmincéves háború során nem volt különösebb katonai jelentősége, tulajdonosai nem foglalkoztak állagával, lassan rommá lett.  A legendás erősséget a XIX. században „fedezték fel” ismét, ekkor történtek az első kísérletek megóvására. Napjainkban kedvelt kirándulóhely, ahonnan elképesztő kilátás nyílik a Duna áttöréses völgyére.

Melk

Az osztrák Pannonhalma, 60 méterrel a Duna felett magasodik. A látogató nagyrészt csak az épület muzeális termeit látja, azonban az öreg falak lüktető életet rejtenek. Szent Benedek szerzetesei imádkoznak és dolgoznak 900 éve ezen a helyen.

A kolostor két történelmileg kialakult feladatot lát el: egyfelől az oktatást, másfelől a lelkipásztori teendőket. A lelkipásztori teendők abból adódtak, hogy az apátságok a szerzeteseknek megélhetésükhöz földbirtokot és azt a feladatot adták, hogy ezeken a területeken missziós tevékenységet végezzenek és azokat megműveljék. Így a szerzetesek nagy része a kolostoron kívül él, térben gyakran igen távol eső vidékeken.

Biciklisek figyelmébe



A Kamp-Thaya-March-kerékpárút és a Bécs-Brünn-kerékpárút mellett a Weinviertelben további 1600 kilométernyi kitűnően kiépített kerékpáros túraút várja a kezdőket és a tapasztaltabb bringásokat.
A környéket szinte teljesen behálózza a 13 szőlő, ill. borfajtáról elnevezett kerékpárút. Fedezze fel a 35-75 km hosszúságú, egy-vagy kétnapos körtúrákat, haladjon mondjuk a „Chardonnay“-tól a „Zweigelt“-ig.
Aki derekasan teker, biztosan szívesen megáll útközben egy kis pihenőre, egy jó uzsonnára. A bicajosokat kifejezetten kerékpáros-barát vendéglátók várják.
Útleírás
Hossza: 1600 kilométer
13 boros túraút, a 420 km hosszú Kamp-Thaya-March-kerékpárút egyes résztávjai, a 98 km hosszú Liechtensteinroute a határokon is átlép, az Eurovelo 9 weinvierteli szakaszának hossza 84 km, stb.
Jellemzői: sokféle, többnyire családi, egy-vagy kétnapos túraútvonal.


* * *


Másnap kutya hidegre ébredtünk esővel, így az északi bickliúton (Kamp-Thaya-March) tervezett körünket inkább kocsival tettük meg.  


Rosenburg reneszánsz kastély


Rosenburg Alsó-Ausztriában, Bécstől nyugatra és Kremstől északra (36 km) fekszik a 34.sz. főút mellett, ahol a Taffa folyó a Kampba ömlik.
A kastély (várkastély) a folyó fölött magasodó szikla tetejére épült és a Hoyos grófok tulajdona. A kastély alapjai az 1200-as években épült, a protestáns Graberek alatt (1593-1597) között a középkori lovagvárat reneszánsz stílusú kastéllyá alakítják át, a Horner Bund protestáns szövetség szépkehlye volt. A Hoyos családé 1678-ban lett. 1809-ben tűzvész elpusztította, de a család 1860-ban teljesen újjáépítette.

A kastélyt egy hatalmas méretű lovagi torna udvar veszi körül. Az udvart fedett árkádsor határolja. A kastélyba egy 1583-ban épített, nyolcszögletes kaputornyon keresztűl lehet bejutni.
A belső udvarban lévő épületek a kastély legrégebbi részei, ezeket lehet a folyó mellől látni. Szép látvány a szikla tetején magasodó gazdagon díszített, reneszánsz árkádsorral és erkéllyel rendelkező kastély, erre a részre esik a kápolna szentélye is.

A kastélyban fix időpontokban ragadozó madarakkal mutatnak be egy műsort, amit ilyen hidegben is megtartottak.  Láttam már hasonlót a Werfen-i fellegvárban, de ez is nagyon jó volt. Sólymokat, sasokat, keselyűket is reptettek.

A kastély után a közeli Altenberg-i apátságot is volt időnk megnézni, de a hideg miatt jó volt hamar hazaérni. 

Este egy másik Heurigert látogattunk meg a szállásunk közelében, a pincefaluban, ahol szállásadóinkkal is összefutottunk. Megmutattuk a helyieknek hogyan mulat a magyar :). A végén a pince tulajdonosa meghívott minket egy búcsú proseccora (elismerve a fogyasztást ;) és még egy órát beszélgetett velünk. Akkor már németül is jól kommunikáltam.

A borok fröccsnek elmentek, ételként mindenféle kenyér (zsíros, sonkás, húskenyeres stb.) amit felszolgálnak az ilyen kisebb heurigerek. Ritka amelyikben meleg konyha van, de ha igen akkor mindenféle finomság (véreshurka, csülök, wurst) is kapható. A heuriger-ek jellemzően friss/tavalyi bort áruló pincék, fix heteken/hétvégén vannak nyitva, így a weinstrasse-n mindig van 3-4 ami nyitva van, de a többi 20 általában zárva. A Heuriger Calendar-ban közlik mikor-ki van nyitva.

Utolsó napunkon északabbra látogattunk, a borokról elnevezett bicikliutak földjére. A sárga és a zöld úton tekertünk - ausztriából rendeltem mindenféle katalógust, amit ingyen, magyar nyelven,3-4 nap alatt kiküldtek. Ezen néztük ki a Rizling és Rizlingszilváni utakat. Egy 35 km-es kör volt végül, ami csalódásomra egy pince mellett sem vezetett el, nem tudom miért hívják akkor így ezeket a túrákat.
A link ahonnan az infokat gyűjtöttem és rendeltem katalógust: http://www.also-ausztria.info
A "Kerékpár" blokkban kész túrák vannak összeállítva.


Jóvőre talán:
Traisental-kerékpárút


A Mostviertel egyik legkedveltebb kerékpáros túraútja.   
 A Traismauer an der Donauból induló 111 km hosszú út St. Pölten, Lilienfeld és St. Aegyd am Neuwalde érintésével jut el Mariazellbe. Varázslatos és változatos szépségű mostvierteli tájak szegélyezik: a Dunától délre elterülő szelíd dombságtól egészen a Mostvierteli-Alpok impozáns hegyvilágáig. A Traismauer és Kernhof közötti, komolyabb emelkedők nélküli szakasz nagyszerű családi útvonal, mellette található a „Jurassic Island“ dinoszauruszpark, a Hohenberg nevű kreatív falu és Kernhofban a jópofa teveszínház (Kameltheater). Maga az út nagyjából sík terepen vezet, kerékpárutakon és csendes mellékutakon, sok helyen árnyékban és nagy részen a Traisen folyó árterén. A folyóparton és a természetes kavicsszigeteken vadregényes környezetben tarthat pihenőt útközben.  Aki a kerékpározást kulináris élvezetekkel szeretné egybekötni, a Traisental-Donauland bortermő régióban rengeteg lehetőséget talál: a traismaueri kastély vinotékájában például megkóstolhatja a Traisen völgyének legjobb borait. A hangulatos borozók mellett a festői szőlőskertekről se feledkezzen meg, ott piknikezni nem akármilyen élmény. 

* * *
Minden biciklisnek ajánlom a Wachau-t, és legközelebb mi is a Traisental-ban is tekerünk. Közel van, nagyon kultúrált, rendezett, biciklisbarát....bár itthon lenne több ilyen.


VR

Hegyestű

Kékkút -> Hegyestű - Zánka - Révfülöp - Kővágóőrs - Kékkút (32 km)

A másnapi túránk kissé rövidebb lett mint a tervezet, nagy volt a meleg is, meg hát az előző napi este is igencsak jól sikerült. Az eredeti tervben szerepelt még Mencshely - Dörgicse - Akali is, de azt elmosta az esti fröccsparty.

Kékkúton tankoltunk egy kis ásványvizet a Theodora kútnál, innen már látszott mai célpontunk a távolban.

Hegyestű a távolban.

Valóban nagy meleg volt, így a Hegyestűre feltekerni teljesen kimerített, ez egy elég kemény emelkedő azért. A kilátás viszont pazar.

Kilátás a Hegyestűről

Zánka felé szépet lehet viszont gurulni, 50-60 km/h-ig is felgyorsultunk Gáborral. A nagy melegben jól esett a strandolás, no meg egy jó Erdinger. Hazafelé Szepezd-Révfülöp felé part menti úton haladtunk. Majd jobbra fordulva Kővágóőrsön keresztül érkeztünk meg Kékkútra.

Ajánlott pincék/éttermek a környéken:

• Kaal Villa borbár - Köveskáli út, kiváló borterasz, érdekes olaszrizling-zenit cuvee borok.
• Kővirág étterem - a pincér srác már nem először volt morcos amúgy, de a túrógombóc minden feledtetett. Nekem az adagok egy hajszálnyival kevesebbek az optimálisnál, de nagyon finomak ! A borválaszték is igen kiváló.
• Istvándy: eredeti szürke marha vadas, amilyennek lennie kell..., a mákosguba zseniális.
• Nyári pince: olasz, rajnai rizling és hárslevelű. 
• Mi a kő:volt már csalódás, de azért kiemelkedő étterem ez is
• Kerékbár: zsíros kenyér és kovászos uborka*****na ez mindent visz :)

Kékkút - Szentgyörgyhegy

Kékkút -> Káptalantóti - Badacsonytomaj - Badacsonytördemic - Szigliget - Hegymagas - Kisapáti - Nemesgulács - Káptalantóti - Kékkút (38-40 km)

Kékkúton szuper szállásunk volt az Oszter-házban. Innen indítottuk reggel a biciklitúránkat. Első köztes pontunk Káptalantóti volt, az út eleje kicsit emelkedik, de kb. az Istvándy pincétől már szép lejtőn gurulunk Badacsonytomajig. Istvándynál most nem álltunk meg, de előző nap ott ebédeltünk - a mákos guba (újragondolt verzió, angol krémmel - szóval ne a szokásosra számítsunk), az zseniális, bármikor meg tudnám enni.

Badacsonyban a Római úton haladtunk tovább, nagyon szeretem ezt az utat, megnyugtató itt tekerni (már ha nincsenek rengetegen, és délelőtt 10-kor még nem nagyon voltak). Tördemicen megtartottuk első pihenőnket a Skizo borháznál. Szuper kis kóstolóhelyiségük van, a borok is nagyon érdekesek.

Badacsony - Római út

Római út

Folytattuk utunkat Szigliget felé, a strandon Oszi bácsi halsütőjét mindenképpen ki akartuk próbálni, de sajnos Ő bent van a strandon, így egy valakinek be kell fizetni hogy vehessünk halat.  Finom volt, bár én nem éreztem nagy különbséget más halsütőkhöz képest.

Szigligetet megkerülve visszafordultunk Hegymagas felé, a Tarányi présház előtti emelkedő elég gyilkos volt a nagy melegben, de a Nyári pincénél elfogyasztott isteni finom bodzaszörp, na meg utána a rajnai / olaszrizling és főleg a hárslevelű igencsak kárpótoltak. A kilátás is egész tűrhető :)

Nem gurultunk vissza teljesen lenti útig, hanem a Boksay pincénél bekanyarodtunk a kis hegyi útra, amelyről gyönyörű a panoráma. Itt le lehet gurulni Kisapáti-ig, bár az út pocsék minőségű.

Ha a helyi döntéshozóknak elég esze lenne itt már tükörsima aszfaltút lenne (csak egy kis vékony mint Ausztriában a szőlőkben) ami jó lenne a nyaraló-, pince-tulajdonosoknak, no meg a bringásoknak is persze. Ilyen a kilátás a szőlők közül:

Kilátás a Szent György hegyről

Miután legurultunk a hepe-hupás úton, Nemesgulács felé fordultunk jobbra, szép képeket lehetett lőni a Gulácsi, Tóti hegyre.

Szalmabálák

Kőröshegy - Kishegy

Június végén leugrottunk a Dél Balatonra lazulni egy hétvégét, de nem hagytuk otthon a bicikliket sem. 

Szombaton korán érkeztünk Szántódra és komppal átmentünk a Tihanyi piac placcot meglátogatni, bevásárolni némi finom füstölt halat, s vadat ... illetve reméltük hogy a levendulavirágzásból még látunk valamit. Előbbit teljesítettük a piac még mindig nagyon kíváló, utóbbi már azért a végét járta. Bár még így is gyönyörű látvány volt a levendulás.

Tihanyi félsziget a kompról

Mielőtt persze nekivágtunk volna a hőségnek a Regében hidratáltuk magunkat élvezve a gyönyörű panorámát (bár a sütik is ilyen jók lennének mint a kilátás, de úgy látszik ez a minőség elég a panorámával kiegészítve).

 

Kilátás a Regéből

A levendulásból szerencsére egy rész el volt kerítve, így azt nem lehetett leszedni, lőttem hát egy-két képet a rekkenő hőségben. Az elkerített részt őrizték is egyébként.

 

Tihanyi levendulás

Visszakompoztunk a déli partra és este megünnepeltük Gábor születésnapját a Kistücsökben. Elég pazar volt a régió ízei menü. Főleg a nyúlgerinc ízlett kovászolt zöldbabbal és gerslirizottóval, illetve a csirkemájpástétom levendulazselével. Bár nálam még mindig az Anyukám mondta a nyerő Encsen :) bocsi. De természetesen azért a Tücsök egy igen igen jó hely. Széles borkínálat - helyi termelők alapanyagaiból főznek, és a borok is lefedik balatoni kínálatot. Bár még sok ilyen hely lenne.

Szállásunk a Sommer panzió volt Balatonföldváron, nagyon szuper hely, medencével, reggelivel - ajánlatos.

Vasárnap végre tekertünk egyett mégpedig Földvár - Kőrőshegy - Földvár - Balatonlelle - Kishegy (Pócz pince) - Földvár útvonalon. Ez kb. 50 km lehet. 

A Földvár - Kőrőshegy eléggé emelkedős, de kiváló a kilátás, nem is gondolná az ember hogy milyen fantasztikus látkép nyílik elénk innen, nagyon megéri feltekerni. 

Kőrőshegyi kilátás

Kőrőshegyi kilátás

Innen visszagurultunk Földvárra felvettük a többieket és irány Lelle, majd ott balra fel a Kishegyre a Majtényi présház felé, itt már régebben voltunk így most a Pócz pincészetet látogattuk meg. 

Kilátás a Kishegyről (kicsit lentebb van a Pócz pince)

Szuper borkóstolón vettünk részt, hozzá kiváló hidegtál, főleg a tökmagolajos tejföl ! jött be nagyon nekem, de a sonka, kolbász, szalámi különítmény is kiváló volt. A pince hátsó teraszáról szép kilátás nyílik a Balatonra, szőlőkre. Az olaszrizlingek, irsai nagyon jók voltak, de a vörös borokkal is nagyon meg voltam elégedve.

Majtényi présház előtti kápolna

Lefelé egy nagyot gurultunk és a Balaton partján a gyönyörű naplementében tekertünk haza.

Sajnos a déli parton kevés jó bicikliútvonal van, de a fentieket érdemes meglátogatni. Még ami szóba jöhet az Szőlőskislak meglátogatása (Kislaki bormanufaktúra).

Fertő tó

A június 21-22-ei hétvégén megkerültük a Fertő tavat. 

Röviden a tények és a koncepció :)
A táv 135 km. Átlagunk 20 km/h (nem versenykerékpárral)
Szállás: Fertőrákos 2 éjszaka, Szentesi panzió (kedvesek, van reggeli is, nagyon szép a belső kert / udvar - kifejezetten ajánlom).

Koncepció:
Fertőrákoson foglaltunk szállást, péntek este már ott aludtunk és szombaton reggel elvittük a kocsikkal a bicikliket Podersdorf-ba (1h út). A bicikliút itt a strand melletti promenádon megy, emellett leparkoltunk egy nagy parkolóban és éjszakára otthagytuk a kocsikat. A nyugati parton visszatekertünk a Fertőrákosi szállásunkra és másnap a keleti oldalon tekertünk vissza a kocsikhoz.

1. nap
Podersdorf - Neusidl - Jois (B10) - Purbach (B12) - Oggau - Rust - Mörbisch - Fertőrákos. (70 km) 

A Podersdorf - Jois szakasz nem túl érdekes. Joisban a Spar-nal a B10-12 különválik és az utóbbi egy pár kilóméterrel fentebb, a "hegyek" oldalában követi a tavat. Sokkal jobb a kilátás és az osztrák/magyar biciklishadak helyett max. 2-3 biciklissel fogunk találkozni. Balodalunon a tó, jobboldalon a hegy, mi pedig a szőlők között tekerünk az úgynevezett Kirschen-Radweg-en = cseresznyés bicikliút, nagyon hangulatos. Éppen érett is a cserkó, szóval jó bezabáltunk a szőlőben belőle.

Lent Jois

Breterbrunnen-ben kicsit megközelíti egymást a B10 és a B12, a nagyon szép pincesor mellett megy tovább a B12, ha elkavarodunk róla akkor tartsunk jobbra valami kis utcán a hegy felé. 

Purbach-ban mentünk vissza a B10-es útra. Itt is egy gyönyörű pincefalu van, több heuriger van nyitva, finom ételekkel és egész vállalható borokkal. Sok helyen magyar a felszolgáló természetesen. Nagyon jó házi kolbászt, paraszttálat (véreshurkával, disznósajttal, reszelt tormával) és pecsenyezsíros kenyeret ettünk. A fehérbor teljesen jó volt fröccsnek, a vörös már nem volt az igazi. Innen még mehetünk tovább a 12-esen is, de mi már visszatértünk a 10-es útra. 

Breiterbrunnen

Ezután jön a B10-es legunalmasabb nyugati része, kacsázik az út jobbra-balra a gabonatáblák között, nagyon unalmas, olyan az érzésünk mintha visszafelé mennénk (és így is van egy bizonyos szinten). Egy hatalmas körrel végül visszatér Oggauba az út. Oggau és Rust között már újra érdekesebb, kicsit dombosabb, újra szőlők és egy nagy lejtő van Rust-ig.

Purbach után itt érdemes szerintem újabb pihenőt tartani, a főtér nagyon szép, több étterem is van és sok pincészet. Egyszer voltunk itt egy borfesztiválon is, nagyon szép gazdaságok vannak. Innen Fertőmeggyes/Mörbisch-ig az út magasan a tó fölött vezet, és épp megsüti a lemenő nap, nagyon szép hangulatos az út. A határtól Fertőrákos pedig már csak pár km. 

Rust

Itt kipróbáltunk a sokat emlegett Kovács kocsma sült hekkjét, amiért Bécsből is eljönnek :) - nem volt rossz, de hát hekk, átlagos, szívesebben ennék magyar halat. Este pedig a Ráspinál VB nézés közben a teraszon még bevállaltunk egy 2011-es kékfrankost, ami nagyon jó és Zoli egy brutál finom túrógombócot is magához vett, egyszer élünk felkiáltással, Tibi pedig a sajt tál gyönyöreit élvezte, éljen a házi pálpusztai :)

2. nap: Fertőrákos - Balf - Fertőd - Pamhagen - Apetlon - Ilmitz - Podersdorf (65 km)
 
Balfig a kecskecsapás méretű főúton kell mennünk, amit autók is (néha sok) használnak, az út minősége rossz, egy autósávnyi. A kilátás egyébként pazar, és ha ősszel járunk erre mindenképpen igyunk mustot az öreg bácsinál. 

Balf központjánál a halászcsárdánál balra kell menni és aztán egészen Fertődig van jó minőségű, új bicikliút. A balfi halászcsárda egyébként nagyon-nagyon ajánlott hely, kiválóan főznek. 

Fertődi kastély

Fertődön érdemes meglátogatni a kastélyt, és felkészülni hogy innen a határig szétráz bennünket a pocsék magyar bicikliút. A Fertőd - Apetlon rész egyébként a másik halál unalmas szakasz = 18 km teljesen sík, gabonaföldek, puszták.

Apetlon előtt van egy bicikklis pihenő oda érdemes egy búzasörre betérni, és harapni is lehet finomakat. Ilmitznél mi a B20-asra mentünk át, hogy közelebb legyenenk a szikes tavak, amelyek tényleg érdekesek, sok madarat lehet látni (távolról) és újra szőlök között tekerünk ami nekem sokkal jobb mint a pusztában. Podersdorfig már csak egy pár kilométer, jobbra-balra mangalica, bivaly, kecskefarmok vannak. 

Szikes tavak

Itt felvettük a kocsit és visszamentünk a szálláson hagyott csomagokért, és a láda borért amit a Jandl pincétől szereztünk be. Nagyon finom, jó ár-érték arányú borai vannak Kálmán bácsinak.

A nyugati oldal tehát borosabb, több pince van osztrák oldalon. A keleti oldalon már nem annyira jellemző ez (ellenben jó Golschi búzasört mérnek). A falvak itt is szépek, de talán egy fokkal kevésbé. A déli magyar részen Balf - Fertőd között tehát van jó út. Itt nem nagyon találkozik az ember pincékkel és ugyan nekem tetszett ez a rész is, azért hiányolom a heurigerek és a szép kis falvak hangulatát. 

Előnye még a déli magyar résznek, hogy sokkal kevesebb a kerékpáros, így nem kell egymást nagyon kerülgetnünk. A Fertődi kastély nagyon szép, osztrák oldalon ilyet nem találtunk. Egy kicsit messzebb a bicikliúttól van Halbturn, ott már voltam egyszer az egyébként szép. Sok beszámolóban olvastam hogy Fertőrákos-Fertőd irányban menjünk mert akkor lejt az út, nekem nem tűnt annak - dimbes-dombos.

Lendva szőlőhegy

2016 Pünkösdjén a szlovén-magyar-horvát hármashatár könyékén bringáztunk. Szállásunk a lendvai Cuk borházban volt (szokás szerint).

Első nap bemelegítésgyanánt az alábbi kis kör tettük meg (többnek tűnt mint 140 m szint).

A Lendva hegyről több helyről is gyönyörű a kilátás, főleg a Cuk borházból, ahol a kilátáshoz jó bor, kiváló vendéglátás és marhasonka is társul.

Cuk borház

Kilátás a Lendvai szőlőhegyről

Lendva szőlőhegy

Lendva

Szigetköz

Szigetközi egy napos körtúránkat Dunakiliti központjából indítjuk. Egy elég szép kis település a közösségi ház előtt több kövezett parkolóhely is van, itt álltunk meg az autóval. A túrát az alábbi útvonalon tekertük le: 

 

Gyönyörű az útvonal. Egy-két autóval is lehet találkozni mert az út jól járható, de főleg bringára és lovaskocsira van kitalálva. Bal oldalunkon van a Mosoni Duna, jobboldalt pedig különböző holtágak paradicsoma :)

Egy nagy, visszafordító kanyar után elérünk egy kis hidat, ahol a folyó 3-4 ága is összefolyik. Ezután az út kivisz minket a gátra, amelyen jobbra fordulva visszamehetünk Dunakilitire, balra pedig folytathatjuk utunkat. 

Mi a gáton Dunaremetéig tekertünk, az út kavicsos, nehéz rajta (benne) tekerni. De a Dunaremetén talált jó kis étterem (Platán) kárpótolt a finom a halas ételekkel. 

Utunkat Lipótig folytattuk immáron aszfaltúton. A Lipót -Darnózseli közötti kis út nagyon szép, egy sávos (autós szemmel nézve), és végig gesztenyefák boltíve alatt tudunk tekerni. 

Darnózseliben jobbra fordultunk a szigetközi bicikliútra amelyen Halászi-ig tekertünk. Ez a rész szerintem nem túl érdekes, kár hogy itt vezetik a Mosonmagyaróvár-Győr bicikliutat, ami az eurovelo 6 része is. 

Halásziban jobbra fordultunk és Dunasziget felé haladtunk kis forgalmú utakon, innen még 14 km-et tekerve értünk vissza Dunakilitiig. A túra táv 58 km, szintemelkedés 0 m. 

A környéken látnivalók: Mosonmagyaróvár, Hédervári kastély, Dunakilitiben is van egy kastély, Győr. De osztrák oldalon egyszer megnéztük a Hof ünnepi kastélyt is, az is nagyon szép.